Nem hittétek mi, bla bla bla, igen, csodálatosak vagyunk, bla bla bla, most írni fogjátok a visítozós kommenteket, hogy neeem hiszitek el bla, bla, bla
- Doraa
Louis
Amikor
felébredtem, a gép már leszállt, az utasai pedig igyekeztek minél gyorsabban
összeszedelőzködni, hogy elhagyhassák a járművet.
A honololui reptérről a lehető
legnagyobb lendülettel és rejtőzködéssel távoztunk, a kapukon kilépve azonban
elakadtunk.
- És most merre, Mr. „Olyan
szabadok vagyunk, mint a madár”? – kérdezte affektálva.
Az arca kissé gyűrött volt,
akárcsak a ruhái, ám szeme csillogásából láttam, titkon odáig van a
helyzetünktől.
- Amerre csak óhajtod, drágám –
simítottam végig arcán játékosan.
- Először is minden vágyam, hogy
fürödhessek, drágám, mert bűzlök, mint egy szemetes konténer – utánozott engem
mosollyal az arcán, viszonozva érintésemet.
- Neked van a legfenségesebb illatod
a világegyetemben, drágám – nyugtattam meg.
- Még jó! Fizetek eleget, hogy az
legyen! – háborodott fel.
Nevetve ragadtam meg a pólóját, és
a nyakába csókoltam. Rögtön eltolt magától.
- Na de drágám! Mégse művelhetünk
ilyeneket nyilvánosan… Még a végén lebukunk – figyelmeztetett.
- Ez esetben keressünk egy
hotelszobát, most rögtön drágám, ahol addig csókolhatlak, amíg meg nem unom –
fogtam meg kezét, és kezdtem húzni az egyik taxi irányába.
- Meg fogsz unni? – állított meg
tettetett szomorúsággal. Még ajkait is lebiggyesztette.
- Téged drágám? Soha – szélesedett a
vigyorom, majd egy röpke másodpercre ajkaira szorítottam az enyémeket.
Egy szabad autóhoz léptem, és
bevágtam az egyetlen táskánk a csomagtartóba, melyben a néhány bedobált ruhánk
volt, melyeket otthonról hoztam el sürgős távozásunk közepette.
Harry
- A legközelebbi szállodába, legyen
szíves – mondtam a sofőrnek, miközben Louis is beszállt mellém az autóba.
- Öt csillagosba! – tette hozzá a
mellettem lévő, mire felvontam a szemöldököm. – Megtehetjük, nem? Vigyorgott rám,
mire megvontam a vállam beleegyezésem jeléül.
Mindig fura volt, hogy fordítva működik
a közlekedés, mikor elhagyjuk Angliát. A taxi ablakán kibámulva figyeltem a
honolului éjszakát. Minden gondolatot kizártam a fejemből, amely nem Louis-ról és
rólam szólt. Arra koncentráltam, hogy boldogok vagyunk, és ha kis ideig is, de
élvezzük.
Az autó egy óceánparti magas épület
előtt állt meg. Bejárata díszesen ki volt világítva, erkélyei egymás
mellett sorakoztak. Én számat tátva bámultam egyrészt az utat, amely
pálmafákkal volt tele, másrészt az előttünk álló épületet. Sok szállodában
jártunk már, de ez különleges volt – bár lehet, hogy csak a fennálló helyzet
miatt láttam szebbnek.
A taxis krákogva adta tudtunkra,
hogy mennyivel tartozunk, Lou pedig egyből előkapta a pénztárcáját, és gondosan
kiszámolta az imént hallott összeget, természetesen busás borravalóval
megfűszerezve. Épp nyitottuk volna az autó ajtajait, mikor a sofőr hangosan
kifejezte elégedetlenségét.
- Uraim, ez angol font!
Összenéztünk Louis-val: most mi
legyen? Az idő nagyjából hajnali kettő körül járhatott, és gyakorlatilag gőzünk
nem volt, mi merre. A mellettem ülő fiú végül megrántotta a vállát, s kihúzott
még néhány bankjegyet a tárcájából. Odanyújtotta a taxisnak, aki az orra alatt
morgott valamit, de nem szólt többet.
Louis
- Akkor most pénzt kéne váltanunk,
nem? – néztem rá kérdő tekintettel, miután a taxi elhajtott. Harry arcán
láttam, hogy cseppet nehezményezi, hogy az áhított forró fürdője még várat
magára.
- Te és a meggondolatlan
rögtönzéseid… - ingatta fejét, de mosolygott.
- Nos, akkor irány felfedezni
Hawaiit! – kiáltottam el magam, és nekiindultam az egyik tetszőleges irányba.
- Lou, nem lenne egyszerűbb
megkérdezni a hotelban, hogy hol tudunk legközelebb pénzt váltani?
Pillanatra mély gondolkodást
színleltem, majd beláttam igazát, és visszasétáltam hozzá.
Odahajoltam egy csókért, de nevetve
eltolt.
- Erről tényleg le kéne szoknod a
nyílt utcán…
- De ha egyszer... – Lefogtam fejét két
oldalról, és egy hatalmas puszit adtam a szájára. – Olyan élvezetes… -
vigyorogtam akaratlanul is. – Különben is… Te vagy a pasim.
- Hogy mid vagyok?! – vonta fel
szemöldökeit. Aranyos volt.
- A pasim – mondtam elégedetten,
majd kézen fogtam, és magam után kezdtem húzni lefagyott testét a szálloda
felé. – A barátom… A párom… A férfim… A másik felem…
- Erről még később tárgyalunk –
szakított félbe már abban a pillanatban is üres fenyegetésével.
A hotel halljában a meleg színek
domináltak. A szőnyeg bordó volt, a falak bézs színűre voltak festve, olyan
apró mintákkal. A belmagassága meglepően nagy volt, olyan fajta, ahol ha
az ember elenged egy héliumos lufit, mocsok nagy meló leszedni azt onnan.
Ahol nem volt szőnyeg, ott a padló
márványhatású köve olyan fényesre volt súrolva, hogy az ember látta magát
benne. Az egész hely előkelő békét és nyugalmat árasztott magából.
Mindketten a pulthoz léptünk, ahol
egy fiatal lány tevékenykedett egészen addig, amíg pár másodperc után észre nem
vett minket.
- Köszöntöm önöket a Wakiki
hotelben! Miben segíthetek? – pillantott ránk segítőkészen.
Az arcán semmiféle felismerés jele
nem csillant ránk nézve – szerencsére -, így megnyugodtunk.
- Hol tudnánk a környéken pénzt
váltani vagy kivenni? Illetve egy lakosztályt szeretnénk majd, ha van szabad –
vázolta fel helyzetünk Harry mellőlem.
Harry
Habár kissé aggasztott,
szórakoztatónak is találtam, hogy Lou mennyire felelőtlenül csókolgat
úton-útfélen. Arcomon széles mosollyal követtem a pultig, és rögtön letámadtam
a pultos lányt a gondjainkkal, aki a késői – vagy korai, attól függ, honnan
nézzük – óra ellenére kedvesen felelt.
- A váltó csupán két sarokra van a
főúton, de attól tartok, nincs nyitva reggelig – tájékoztatott, miközben az
előtte álló számítógépen kezdett kattingatni. – És van egy kisebb
lakosztályunk, amely szabad. A hatodikon van, konyha, nappali, fürdőszoba, egy
hálószoba felszereltséggel. Ha külön ágyat szeretnének, olyan szobát is tudok
adni. Fizetni pedig természetesen távozáskor kell mindkét esetben.
- A lakosztályt kérnénk –
jelentette ki Louis, a lány kérésére pedig kitöltötte az adatait igénylő
papírokat – bár a neve esetében csak a William keresztnevet tüntette fel.
Alig telt bele öt percbe, már a
hófehér fürdőszobában táncoltam meztelenül – vagy inkább táncoltam volna, ha
nem lettem volna hulla fáradt -, amíg vártam, hogy megteljen a hatalmas
fürdőkád habos, forró vízzel.
Persze nem tudtam kivárni, még
félig sem volt tele, amikor elmerültem benne. Csodálatos érzés volt, ahogy a
meleg víz megnyugtatóan simogatta bőröm, amely testrészem pedig nem merült el egyelőre,
azt a hab csikizte. Mélyet sóhajtva hunytam le a szemeim, és a kád peremének
döntöttem fejem.
- Basszus, Harry! – mennydörögte Louis,
és a következő pillanatban kicsapódott a fürdő ajtaja.
- Mi van? – nyögtem. Továbbra is
csukott szemmel feküdtem a kádban.
- Te nélkülem pancsolsz? – lepődött
meg.
- Igen, mint láthatod. Ezért törted
rám az ajtót?
- Ja, nem. Ott hagytuk a táskát! –
tért vissza idegessége.
- Mi? – pattantak ki a szemeim. –
Hol?
Éljen. Ezaz. Woohoo. Jeah. Jippíí.
VálaszTörlésKibékültetek? Vagy márcsak egyedül fogsz írni? Vagy mi? Nem értem. Mindegy. Nagyon nagyon örülök hogy hoztatok/hoztál új részt, nagyon szomorú voltam amikor úgy volt hogy nem lesz több. De most itt van és én sikoltozva táncolok! ^^
Imádom, nagyon jó!!!
Hamar kövit légyszi!!
Puszi! xXx
Reni
A jövő útjai kifürkészhetetlenek... :) De együtt írunk Milával, a felállás az eredeti :) Reméltem, hogy néhány régi olvasónk napját feldobhatjuk, és igyekszem gyorsan gépelni :)
TörlésDoraa
VÉGRE..!!!!!!!!!!!!!! azt hittem már h nem lesz rész .. de még is .! jajj de örülök.!!! tudtam én h kibékültök.!!!!!! :D siessetek a kövi résszel.!! :) Puszi Larry. xoxo
VálaszTörlésSziasztok! Nagyon tetszik a sztori, szeretem olvasni, teljesen kikapcsol. :) Az új rész iránt érdeklődnék, hogy mi a helyzet? Vagy a bloggal, egyáltalán...?
VálaszTörlés