12. Why haven't we done it before?

Sziasztok!

Végre itt az új fejezet! Bocsi a hosszabb szünetért, de reméljük, ez a rész kárpótolni fog titeket.

(Elárulom, hogy nagyon sokat szenvedtem azzal, hogy rávegyem magam a megírásra, és miközben írtam, végig mászkáltak előttem a munkások - lakás felújítunk -, szóval vicces volt... XD D.)

Csak hogy egy kicsit bevezessünk titeket a kullisszatitkokba, eláruljuk, hogy a javítás úgy történt, hogy Mila miközben átnézte, VESSZŐ, felolvasta a telefonba.
"A mellkasomon támaszkodott meg, és ajkaimra hajolt. Először meglepődtem, aztán kezeimet a fenekén keresztül derekára...... anyuciii hallasz?"
majd
D.: amúgy nem gondolod hogy Harry túl gyorsan elmegy?
M.: hátöö... de.
D.: akkor írj bele még valamit
M.: uh, én nem!

Jó olvasást, és várjuk a véleményeket! :D

Doraa & Mila

Harry

- Komolyan mondtam – törte meg Louis a csendet, és megfogta a kezem.

- Le kell ülnöm – lépett az egyik szabad székhez Niall.

- És ez úgy… mióta? – hebegte Liam, miközben helyet foglalt a szőke mellett.

És ezzel a kihallgatás megkezdődött…

Este végre kettesben lehettünk Louis-val. Bezárkóztunk a szobába, és egymáson kívül semmivel sem foglalkoztunk. Beszélgettünk, csókolóztunk vagy csak csendben feküdtünk egymás mellett, hallgatva a másik szuszogását.

Az idilli pillanatot a gyomrom korgása rombolta össze, szóval úgy döntöttünk, hogy – ma már másodszorra – vacsorázunk.

Amíg vártunk, majd evés közben is tévét néztünk. Miután végeztünk betámadtuk a fürdőt – külön-külön – majd azon kaptam magam, hogy megint egymás mellett fekszünk.

Louis

Az ágyon feküdtem a hátamon, csukott szemmel, amikor éreztem, hogy Harry mellém feküdt. Pár másodpercig még élveztem a békés csendet, aztán rávettem magam, hogy felnézzek. Eléggé meglepődtem, amikor az eddig mellettem fekvő hirtelen megmozdult, lábát átvetette a derekamon, és egyszerűen a csípőmre ült. A mellkasomon támaszkodott meg, és ajkaimra hajolt.

Először meglepődtem, aztán kezeimet a fenekén keresztül derekára simítottam, miközben nyelvem a szájába vándorolt. Csak boxer és póló volt rajta – amit nem tudom, miért vett fel, hiszen szinte mindig a nélkül, vagy egyáltalán ruha nélkül alszik.

Ám még ezt a ruha mennyiséget is soknak találtam. Megragadtam felsője alját. Egy pillanatra elszakította száját a bőrömtől, így végre szemébe nézhettem. A vágy ott lobogott a tekintetében, de az arcáról bizonytalanságot olvastam le.

Kisimítottam az arcába lógó tincseket, majd arcélén is végig futtattam ujjaimat. Belemozdult az érintésembe, és becsukta szemeit, melyek a következő pillanatban már fel is pattantak, amikor egyetlen mozdulattal felrántottam a felsőtestét fedő anyagot.

Engedelmesen hagyta, hogy kibújtassam belőle, majd finoman a hátára löktem, és magam alá gyűrtem. Egyre gyorsabban vette a levegőt, és mintha megrémült volna attól, hogy elvesztette az irányítást.

Újra megcsókoltam, és teljesen hozzásimultam. Felnyögött, ahogy én is.

Amikor áttértem a nyakára először megmerevedett, majd ajkait halk sóhajok hagyták el. Kezei a hátamon siklottak végig, a testem égett, és tudtam, hogy ha nem állok le, mindez már nem lesz elég.

- Louis – hallottam rekedt hangját. A vágy végigszáguldott a testemen, egy bizonyos pontban összpontosult. Feltérdeltem a feje mellett támaszkodva. Amikor rájöttem, hogy térdem lábai között van, igen érzékeny ponthoz simulva azt hittem megőrülök.

- Igen? – mosolyogtam rá. Kipirulva feküdt alattam, zilált hajjal, szabálytalanul kapkodta a levedőt.

- Én… Nem tudom… - kezdte, de nem folytatta. Teljesen kétségbe volt esve. Kételkedő arckifejezése széles mosolyra késztetett.

- Mit nem tudsz? – vontam fel a szemöldököm.

Harry

Amikor Louisra másztam még fogalmam sem volt, mit fogok tenni, csak hagytam, hogy a vágy irányítson. Vadul faltam ajkait, ám amikor ő került felülre elbizonytalanodtam. Louis ismét birtokba vette a számat, majd éreztem, ahogy rám nehezedik.

Nem gondoltam volna, hogy tovább akar menni, magamról meg végképp nem tudtam, mit szeretnék, de váratlanul ért, amikor azon kaptam magam, hogy kezeim feneke felé csúsztak.

- Louis – krákogtam, mire felemelkedett rólam. Az egyik combja az enyémek között volt, olyan helyen, amitől majdnem felnyögtem.

- Igen? – mosolygott.

- Én nem tudom… - szakadt fel belőlem. Tényleg nem tudtam. Majd felégetett a vágy, ugyanakkor kétségbe voltam esve. Rengeteg kérdés kavargott a fejemben – Mit? Hogy? Most komolyan?

- Mit nem tudsz?

Végighúztam az ujjaim az oldalán, a pólója alatt, aminek hatására megborzongott.

- Én fé… Azt hiszem, félek – motyogtam.

- Félsz? – kérdezte nevetve. – Nem harapok.

- Louis – emeltem égnek a tekintetem.

- Harry. Mindketten egyformán tapasztalatlanok vagyunk, nyilván. Semmi olyat nem kell tenned, amit nem szeretnél. Bízz bennem.

Idegesen beharaptam az alsó ajkamat, aztán bizonytalanul bólintottam, mire hozzám hajolt, ám én is ugyanekkor mozdultam felé, így feje összekoccant az enyémmel. Rögtön hátrébb húzódott, és feljajdulva a fejéhez kapott, ahogy én is. Egyszerre nevettünk fel, és amikor immáron óvatosabban közeledett, és megcsókolt, éreztem hogy teljesen feloldódtam. Jobb kezével apró köröket rajzolt a mellkasomon. Közelebb akartam érezni magamhoz.

Lerángattam róla a pólót, és áthajítottam a szobán. Felkönyököltem, hogy elérjem, és finoman megharaptam a fülcimpáját, mire hangosan sóhajtott fel.

Amikor a keze lassan a mellkasomról a hasamon keresztül lecsúszott, úgy éreztem, mentem szétrobbanok a bennem tomboló érzésektől.

Louis

Semmit sem akartam ráerőltetni, de biztos voltam benne, hogy amire vágytam azt ő is élvezte volna.

A fejemben soha, még csak meg sem fordult, hogy én bármikor is egy fiúval kerülnék ilyen helyzetbe, így abból indultam ki, hogy ami nekem jó lenne, az nyilván neki is az. Egyetlen apró bólintása boldogsággal öntött el, azonnal nekiestem, ismét. Egyetlen célom az volt, hogy örömet szerezzek neki.

Meglepődtem, hogy az előbbi tétovázása után, mennyire felbátorodott. Amikor pedig a fülemhez hajolt, egyenesen felnyögtem a meglepettségtől. Úgy döntöttem, nincs értelme tovább húzni az időt.

A nyakához hajoltam, és miközben nyelvem a kulcscsontja körül kalandozott, addig kezemet lassan de határozottan merevedésére simítottam. Fejét hátravetette, teste megfeszült – bár a boxere még mindig rajta volt, kezével pedig biztos pontot keresve derekamat találta meg, amivel csak azt érte el, hogy amúgy sem távol lévő testünk még közelebb préselődött egymáshoz.

A gyönyör, amit az arcáról le lehetett olvasni mérhetetlenül boldoggá tett, ám én még kínozni akartam.

Kissé felemelkedtem, ami csalódott morgást váltott ki belőle. Csókokkal kezdtem hinteni a mellkasát, és igyekeztem egyetlen apró kis helyet sem kihagyni. Imádtam a bőre illatát.

 Lassan haladtam lefelé, ő pedig egyre szabálytalanabbul kapkodta a levegőt, és tehetetlenül vergődött alattam.

- Louis… - túrt a hajamba, amikor boxeralsójának szegélyéhez értem.

Felültem, és kétoldalt mellette térdelve néztem le rá.

- Mit szeretnél? – néztem le rá tettetett nyugalommal, apró mosollyal a szám szélén.

Valójában úgy éreztem, hogy ha két másodpercen belül nem vetem rá magam, én belehalok a vágyba. Csak bámultam a csukott szemeit, szana-szét álló göndör haját, elnyílt ajkait, és a mellkasát, ami szaporán emelkedett és süllyedt. Az utóbbi időben rengeteget edzett, ami látszott is rajta. Néha meg-meg feszülő izmainak látványa megőrjített - nem mint ha azelőtt nem lett volna ellenállhatatlan.

- Hm? – bíztattam a válaszadásra, és miközben megtámaszkodtam mellette, kezeim ’véletlenül’ finoman végigsiklottak az oldalán.

Harry

- Ne kínozz már tovább! – szaladt ki a számon, és abban a pillanatban amint kimondtam, meg is bántam. Nem az elszólás miatt, sokkal inkább azért, mert így hangosan is beismertem, hogy teljesen elgyengültem, vagy inkább elvette az eszemet - igen, ez sok mindenre válasz lenne.

Amikor úgy döntött, hogy újra játszadozni szeretne, megelégeltem a dolgot, hevesen rántottam le magamhoz. Szájon csókoltam, majd én tepertem magam alá.

Egyenes vonalban húztam végig ajkaimat a nyakán, a mellkasán, majd a hasán, míg el nem értem a kék-fehér csíkozású boxere szegélyét.

Felpillantottam rá, és csábító arcát látva eldöntöttem, hogy mindenkinek meg kell mutatnom, kié: apró foltokkal ’díszíttetem’ a nyakát, aztán újra az ajkait kezdtem el marcangolni – komolyan mondom, ez megunhatatlan-, a kezem pedig közben besiklott az egyetlen rajta maradt ruhanemű alá.

Louis hangosan nyögött fel, és éreztem, ahogy megmerevedik alattam. Kicsit eltávolodtam az arcától, és miközben megszabadítottam a zavaró ruhadarabtól, megnyaltam az ajkaim.

- Harry ha… - krákogta, és látszólag kissé zavarban volt. Megráztam a fejem, majd mélyen a szemébe néztem, miközben kezemet lassan, majd egyre gyorsabban mozgatni kezdtem férfiasságán. Louis egyik keze a hátamon járt fel és alá, a másikkal pedig a lepedőt markolta görcsösen.

- Harry! – hallottam nevem, mire lehajoltam hozzá, bár amúgy sem jutott túl sok levegőhöz. Alig értem ajkaihoz, felnyögött, majd végigsöpörtek rajta az élvezet hullámai.

Louis

Lihegve élveztem a testemben lassan csillapodó gyönyört. Furcsán éreztem magam. Nem mertem felnyitni a szemeim. Pár hónapja még egyenesen elképzelhetetlennek tartottam, hogy Harryvel ilyesmit tegyek. Most pedig itt fekszem alatta, és…

Mikor éreztem, hogy kicsit arrébb helyezkedik, felnéztem, egyenesen a csillogó szemeibe. És hirtelen minden tökéletesen helyesnek tűnt.

Ekkor eszméltem csak rá, hogy rajta még a boxere is rajta van. Gondolkodás nélkül ültem fel, őt pedig löktem a hátára. Fölékerekedtem, és alsója lerántása után azonnal ajkainak estem, kezemet pedig merevedésére simítottam. Hirtelen cselekedeteim miatt eddig reagálni sem volt ideje, ám erre már egyértelmű hangokkal fejezte ki – valószínűleg akarata ellenére -, hogy mennyire élvezi.

A karom alatt átnyúlva húzott magához egyre jobban, ujjait egyre erősebben vájta a bőrömbe. Tudtam, hogy valószínűleg ha rövid ideig is, de ennek nyoma marad, ám nem bántam.

A füle mögötti érzékeny részt kezdtem csókolgatni, hogy hagyjam levegőhöz jutni.

Aztán teste megfeszült, amikor a gyönyör végigszáguldott rajta. Az, hogy a hátamba markolt enyhe kifejezés, ám erre akkor egyáltalán nem figyeltem.

Legördültem róla, de továbbra is szorosan mellette maradtam. Lehunyt szemmel pihegett mellettem. Nem tudtam megállni, hogy ne túrjak bele így is kusza hajába. Végigsimítottam az arcán, mire rám nézett ragyogó kék szemeivel.

- Ez… - kezdte, de arckifejezéséből kitaláltam, mire gondolt.

- Igen… - nevettem el magam.

- Miért nem csináltuk ezt előbb? – nézett újra fel, és vigyorodott el ő is szavai képtelenségén.

Megfogtam a kezét, majd percekig csak csendben feküdtünk, egyedül a hüvelykujjam mozdult, amivel kézfejét simogattam.

- Szeretlek – suttogtam hirtelen, minden megfontolás nélkül. Majd miután kimondtam, ébredtem csak rá szavaim jelentőségérre.

Azt rég tudom, hogy jóval több van köztünk, mint barátság, ám ezt eddig bonyolultnak és furcsának gondoltam. Ám lehetséges, hogy ennyire egyszerű lenne?