11. Are you serious?

Üdv ismét!
Végre idáig is eljutottunk, ebben a fejezetben már ismét fellelhető a történet elejét jellemző őrültség, és a lehetetlen poénok. Jó olvasást, véleményeket várjuk... :)

Doraa

Louis

- Oké. Köszönjük a reggeli látogatást és a kellemes ébresztést, szia – kezdtem Zaynt kitolni az ajtón.

- Na de srácok… - méltatlankodott. Már csak pár méter volt hátra. – Amúgy nemsokára megérkezik a riporter, szóval lassan itt az ideje, hogy összeszedjétek magatokat – hadarta még el, mielőtt rácsaptam az ajtót, és alaposan be is zártam azt.

- Elment? – nyögte Harry a takaró alól.

- El – bólintottam, bár ezt nem láthatta. Fáradtan sóhajtott fel.

- És ezennel a titkolózás csodálatos kezdetét láthattuk.

- Előbb-utóbb úgyis megtudta volna, ahogy Liam és Niall is meg fogja, amennyiben nem vakok. Illetve ő előbb tudta, mint mi, szóval nem számít – ültem le mellé az ágyra őt győzködve. – Amúgy fel kéne kelned.

- Ki van zárva – burkolózott bele Harry a takarójába még inkább. Szélesen elvigyorodtam, és rávetettem magamat. Egészen addig csiklandoztam, amíg csapkodva, nevetve és dobálózva a szavakkal meg nem ígérte, hogy kimászik az ágyból. Amikor végre abbahagytam kínzását, felült, és igyekezett nagyon csúnyán nézni rám.

- Úgy utállak – vágta a képembe.

- Nem igaz – vigyorodtam el, majd ajkaira tapadtam, és visszadöntöttem a párnák közé. Amikor átölelte a derekamat, és végigsimított a gerincem mentén, már kezdtem elhinni, hogy valóban nagyon utál.

Aztán valahogy mégiscsak mindketten kikászálódtunk a puha és hívogató ágyból, és miután összeszedtük magunkat, szigorúan nem kéz a kézben Zayn megfojtására indultunk.

A szobájában találtunk rá, és az üres pezsgősüvegről és rózsaszirmokról hamar rájöttünk, hogy ő sem töltötte egyedül az éjszakát.

Kezdtem tisztára titkos ügynöknek érezni magam, amikor elrejtőztem a fal mellett. Anne ekkor lépett ki a fürdőből egy szál férfiingben.

- Szia, jó reggelt, ahogy látom biztos az volt, nem láttad Zaynt? – mosolyogtam rá kedvesen. Harry mögöttem majdnem hangosan kezdett el kacagni, ám a kérdezett meg sem lepődött, sőt, kedvesen visszamosolygott.

- Bent van a fürdőben.

- Köszönöm, hálám üldöz, további szép napot – integettem neki, és osontam tovább a fürdő felé, miközben előkészítettem a gyilkos fegyvert: egy fényképezőgépet.

Harry

A reggeli nyelvbirkózás után letusoltunk - külön-külön -, felöltöztünk, majd bosszúálló hadjáratra indultunk. Az óvatlan Zayn nem zárta be az ajtót, szóval egyszerű kilincs lenyomással bejutottunk a romantika sújtotta övezetbe, és hamar szembetaláltuk magunkat Anne-nel, aki - mintha ez természetes lenne - közölte, hogy Zayn a fürdőben található. Louis el is indult, én meg ott maradtam az egy szál ingben ácsorgó Anne-nel. Hm.

- Szóval... Milyen volt az este? - tettem fel az első kérdést, ami eszembe jutott.

- Jó volt. Kár, hogy olyan hamar leléptetek. Mi volt a baj?
- Á, csak... Fáradtak  voltunk. Minden oké - hadartam.

- És veletek Zaynnel? Meddig maradtatok?
- Nem tudom, elég későn  jöttünk el onnan. Vagy korán, attól függ, honnan nézzük - nevetett.

Zavartan elmosolyodtam, és megvakartam a tarkóm.

A kínos csöndet Zayn üvöltése szakította félbe – „LOUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIS!" -, majd egy szál törölközővel a derekán rohant ki a fürdőből, az idősebb fiú pedig utána.

- Most mi van? - vigyorgott Louis. - Csak kicsit megörvendeztetem a rajongókat!

- Menj innen azzal a kamerával! Vagy tudod, mit? Gyere ide vele, és add a kezembe, hadd töröljem ki a videót!
- Azt már nem! - vigyorgott Louis, és majdnem fellökött, ahogy kirohant a szobából, Zayn pedig utána vetette magát. Még mindig egyetlen törölközőben. Anne-nel gyorsan utánuk siettünk
Louis nem bízta a véletlenre. A lépcsőház felé vette az irányt, Zayn pedig elszántan követte.

Louis

Egészen a szálloda hátsó kijáratáig rohantam, utánam Zayn, utána Anne és a sort zárta Harry.

A jelenet egy vígjátékba is beleillett volna, főleg ha számításba vesszük, hogy az újságtól érkező riporter mellett rohantunk el.

Az ajtóban megálltam, és mielőtt még üldözőm elmarhatta volna a gépet, magasra tartottam, és védtem az életem árán is.

- Te hallgatsz, én meg nem adom véletlenül oda az újságíróknak a felvételt - tettem szerintem fair ajánlatot.

Ekkor jött meg a menedzsment a testőrökkel együtt. Felparancsoltak minket a szobába, majd miután mindenkin volt ruha, a kiéhezett riporterek elé vetettek minket.

Az ügyet lazán kimagyaráztuk valami lényegtelen hülyeséggel, és reflexből válaszolgattunk a szokásos kérdésekre. Aztán jött, amire eddig nem találtunk ki választ.

- Kapcsolatban vagytok vagy egyedülállóak? - mosolygott kedvesen a riporter.

Én egyből Harryre néztem, aki pedig rám, míg Zayn mindkettőnkre.

- Nekem van barátnőm - mosolygott a mellettem lévő fekete hajú jobban, mint amennyire kellett volna neki.
- Nekem viszont nincs - válaszolt Liam is.

- Szabad vagyok... - vallotta be Niall.

- Én... nekem pedig... fogalmam sincs... - motyogott Harry.

- Ez mit jelent? -  faggatták tovább balszerencséjére.

- Azt, hogy nem tudom - zárta le a kérdést

- És te Louis? - nézett rám a nő pletykaéhes tekintettel.

- Én éppen próbálok együtt lenni valakivel.
- Csak próbálsz?

- Igen, mert nem olyan egyszerű, mint azt hittem - mosolyodtam el, és észrevétlenül Harryre néztem.

Harry

Az interjú végeztével visszamentünk a szállodához, majd a cuccainkat összeszedve beszálltunk a turnébuszba. Louis-val és Zaynnel leültünk az asztal köré, és a telefonjainkat kezdtük el nyomkodni – amikor is megjelent Liam és Nial.
- Nem gondolod – nézett Liam Louis-ra – hogy valamibe be kéne avatnod minket?
Lou kérdőn nézett rá.
- Valakivel próbálok együtt lenni? – idézte Niall.
A kólát amit épp ittam, kis híján kiköptem, Zayn pedig elvigyorodott, és egy pillanatra összekapcsolódott a tekintetünk.
- Öh… - nyögte Louis, miközben a két fiú továbbra is várakozóan nézett rá. Zayn újra elmerült a twitterezésben.
- Zayn, téged nem is érdekel? - csattant fel Niall. A visszhangok mestere csak egy másodpercig nézett fel, majd az ajkába harapott, újabb mosolyt elfojtva.
- Nos? – sürgette Liam Louis-t, aki kétségbe esve nézett rám.

Louis

Csak értelmetlen szavak hadoválására voltam képes, amíg gondolkodtam a helyes válaszon – már ha egyáltalán van olyan.
- Na jó – adtam meg magam, mire láttam, hogy Harry szemei elkerekednek, miközben a telefonját nagyon bámulva éppen valami értelmetlen szöveget pötyög be.
- Szerelmes vagyok – vigyorodtam el. – A többit tőle kérdezzétek – intettem fejemmel a mellettem ülő felé, mire mozdulatlanná merevedett.
- Honnan tudjam, hogy kit szeretsz? – háborodott fel, Zayn pedig már alig bírta visszafogni a nevetését.
- Még mindig fogalmad sincs róla, az éjszaka után se, te kis butus? – néztem rá rosszallóan. Egy pillanatra ujjaimat göndör fürtjei közé temettem, majd a kezem combjára simítottam. Tudtam én, hogy színésznek kéne mennem…
Harry először sápadt, aztán pirult – mindeközben iszonyatosan aranyos volt -, majd csak ezek után próbálta meg ellökni a kezemet. Zayn nem bírta tovább, kipukkadt belőle a nevetés. Felnéztem Niallre és Liamre.
Komolyan. Azokat az arckifejezéseket meg kellett volna örökíteni.

Harry

- Na jó, Louis, komolyan! – kérte Niall. – Tényleg érdekel.
Letettem a telefonom az asztalra, majd kérdőn a mellettem ülőre néztem, aki aprót bólintott. Nem akartunk, és nem is tudtunk volna hazudni a legjobb barátainknak. Nemes egyszerűséggel kezembe fogtam Louis arcát, és megcsókoltam ajkait. Szinte hallani lehetett, ahogy leesett a fiúk álla. Adtam még egy gyors szájra puszit neki, majd széles mosollyal pislogtunk a szőkére és Liamre, akik hatalmas szemeket meresztettek ránk – de azért egy pillanatra Zayn szája is tátva maradt.
- Komolyan mondtam – törte meg Louis a csendet, és megfogta a kezem.